Polgármester nem lesz az emberből egyik napról a másikra.
Szükség van ehhez egyfajta empátiára az emberek irányába, de ugyanilyen fontos, hogy legyen türelmes. Elengedhetetlen továbbá, főleg egy járási székhelyű város esetében a szakmai felkészültség is. De kifinomult érzékének kell lennie ahhoz is, hogy minden emberben meglássa a jót, a nemes lelkületet. A polgármesteri funkciót kellő alázattal kell, hogy ellássa, munkája végzésénél pedig körültekintőnek, megfontoltnak, de határozottnak kell lennie.
A polgármesteri munkát csak kellő elszántsággal lehet végezni.
Az, aki a foglalkozások közül csak az egyikként tekint a polgármesterségre, az ezt a tisztséget ne is vállalja el, mert nem lesz képes azt közmegelégedésre ellátni.
E fent említett szempontok figyelembe vételével kellett döntenem, amikor 2009-ben elhatároztam, hogy a versenyszférából a közszférába megyek, és elvállalom városom, Dunaszerdahely vezetését.
A mai napig nem bántam meg az akkori döntésemet.
Bár voltak pillanatok, amikor a politikai támadások össztüzében kezdett elhagyni az optimizmusom. Adódtak azonban újabb lehetőségek, amelyek folytán tudtam tenni a közösségünkért, és ez az érzés lendített át a nehéz pillanatokon.
E bevezető után azt tudom mondani, hogy jó polgármesternek lenni Dunaszerdahelyen. Kis közösségünk vezetőjeként részese vagyok nemcsak a feladatok és/vagy a gondok megfogalmazásának, hanem aktív és felelősségteljes szerepem van a megoldások megtalálásában, eldöntésben és megvalósításában is.
Természetesen a polgármesteri munka nemcsak kihívásokkal jár, hanem felelősséggel is. Ha a polgármesternek van egy szakmailag jól képzett csapata, akkor mind a kihívásokat, mind a felelősséget nyugodt szívvel tudja felvállalni.
Dunaszerdahelyen nem egyszerű polgármesternek lenni.
Aki itt él az tudja és tapasztalhatja évek óta. Az elmúlt 24 évben városunk töretlen fejlődésen ment keresztül, és voltak olyan időszakok, amikor ez a fejlődés bizonyos érdekcsoportoknak nem felelt meg. Az MKP (az elődpártjain keresztül) lassan negyed évszázada biztosítja Dunaszerdahely töretlen fejlődését, még a gazdasági válság időszakát is beleértve.
Személy szerint örülök, hogy részese lehetek ennek a sikertörténetnek. Nagy felelősség és büszkeség is ez egyben nekem.
Büszkeség azért, mert a vállalt programomat szinte maradéktalanul sikerült megvalósítanom, és ami ebben a legfontosabb, hogy a város polgáraival közösen. A városi hivatalban dolgozó csapatommal együtt, a képviselőtestület azon képviselőivel, akik mindig a város érdekeit tartották szem előtt, és nem azt a fajta politikai szándékot követték, hogy: „Minél rosszabb a városvezetésnek, annál jobb nekünk”.
Jó polgármesternek lenni ebben a városban,
mert a szerdai fogadóóráim alkalmával a polgárok személyesen mondhatták el nekem kéréseiket, gondjaikat és sok esetben köszönetüket is. Hálásan és örömmel gondolok mindazokra, akik csak azért kerestek meg, hogy támogatásukról biztosítsanak a politikai ellenfeleim támadásai idején. Mindig erőt adnak azok, akik elmondják, hogy tisztelik munkámat és szeretettel gondolnak rám.
Viszont vannak árnyoldalai is a szerdai fogadóóráknak. Nem tudok mindenkinek segíteni. Vagy azért, mert tényleg nem jogosult arra, amit kér, vagy azért, mert egy polgármester sem mindenható. Tudom, sok esetben csalódottan távoztak ezek az emberek, de a közérdek, a törvények betartása, és a klientelizmus kiszorítása a hivatalból polgármesterként mindig fontos szempontok voltak számomra.
Az első megválasztásomkor is erre tettem ígéretet Dunaszerdahely polgárainak.
Hiszek ebben a városban, hiszek az itt élő emberekben.
Végezetül, de nem utolsó sorban, azért jó polgármesternek lenni Dunaszerdahelyen, mert hiszek ebben a városban. Hiszek az itt élő emberekben, ismerem Őket, ők ismernek engem. Tudom, hogy a szerdahelyiek tudatos és igényes emberek, akik tudják, mit akarnak, és igénylik azt, hogy a város vezetése részrehajlás nélkül képviselje az érdekeiket.
Örömmel tölt el az az érzés, hogy az utóbbi időben városunk polgárai egyre büszkébbek arra, hogy dunaszerdahelyiek és Dunaszerdahely az otthonuk.
Az elmúlt években polgármesterként a legnagyobb „bűnöm” sok esetben az volt, hogy nem engedtem egyik félnek sem, hogy a város fejlődésének vagy lakosainak hosszú távú érdekei elé helyezze saját, vagy érdekcsoportja érdekeit.
Jó polgármesternek lenni Dunaszerdahelyen, mert látom, hogy városunk nem hanyatlik, ahogy a szomszédos dél-szlovákiai városok egynémelyike, hanem az elmúlt nehéz gazdasági évek ellenére folyamatosan fejlődik, szépül és egyre élhetőbbé válik.
A legutolsó gondolatom azoké, akik segítettek az elmúlt években.
A helyi vállalkozók, a munkatársaim, városunk polgárai, és mindazok, akik nap, mint nap dolgoznak és dolgoztak azon, hogy közösen létrehozzuk dél-Szlovákia legszebb és legélhetőbb városát.
Tisztelet és őszinte köszönet ezért nekik.