Magyar közösségünk nagy kihívás előtt áll: a szeptember 30-ai időközi parlamenti választások sorsdöntő lesz nemzeti közösségünk életében. A Szövetség magyar politikai párt számára is fontos lesz a megmérettetés a parlamenti választások során, amelyben ott vannak a korábbi MKP, Híd és Összefogás politikusai, hiszen jelöltjei először indulnak a parlamenti választásokon. Ez az egyetlen olyan párt, amely biztosítani tudná a Szlovákiában élő magyar közösség számára a politikai érdekképviseletet a szlovák parlamentben.
Tudatosítottuk, hogy egyenként, külön pártokként nem lehetséges a parlamentbe jutás – a magyar közösség parlamenti képviselete. Azt is láttuk, hogy az elmúlt időszakban, amikor a magyar közösségnek nem volt politikai képviselete, a szlovák pártok miképp is viszonyultak-viszonyulnak magyar közösségünkhöz. Sajnos sehogy – vagy csak az asszimilációt erősítve.
Elég csak rátekinteni a most asztalra került, kidolgozás alatt lévő területi és közigazgatási reformra, amely alapján például eltűnne a komáromi, a galántai, a vágsellyei a szenci járás, valamint a dunaszerdahelyi járástól elcsatolnák Somárját és környékét, beolvasztanák ezeket olyan járásokba, amelyekben a nemzetiségi arányt teljes mértékben megváltoztatnák. Egyértelműen a felvidéki magyarság kárára!
Képtelenség, mondhatnánk, de ha nem lesz felvidéki magyar képviselet, magyar párt a szlovák parlamentben, amely ez ellen (is) felemelné a szavát, hangot adva a magyarság érdekeinek, borítékolható, hogy a szlovák politikusok nyugodt szívvel szavaznak majd a felvidéki magyarság folytatódó sorvasztására.
A Szövetség politikai párt mind megyei, mind önkormányzati szinten jelentős képviselettel rendelkezik, és most van itt az a történelmi pillanat, az az idő, hogy felülemelkedjünk önös érdekeinken, hogy bejuthassunk a parlamentbe. Ha erre nem kerül sor, akkor csak az Isten lehet irgalmas hozzánk.
Van ugyan néhány magyar nemzetiségű képviselő jelenleg is a szlovák parlamentben, de ők nem jelentenek olyan politikai erőt, hogy megfelelő módon képviselni tudják a felvidéki magyarok érdekeit. Mindannyian tudjuk azt is, hogy egyetlen szlovák párt sem képes és nincs is meg az akarata a magyar nemzeti közösség képviseletére. Csak akkor kerülünk mi, magyarok a szlovák politika előterébe, ha a parlamenti választásokkor szavazatainkra van szükség, azután már számukra feleslegesek vagyunk.
A szeptemberi parlamenti választások tétje tehát nem más, mint a magyar közösség sorsa lesz.
A Szövetség politikai párt gyűjtőpárt, benne sokszínű politikai hovatartozásúakkal, konzervatívokkal, liberálisokkal, jobboldali, illetve baloldali politikai szemlélettel. Ezzel nincs is gond. A lényeg a magyar közösség érdekeinek a szem előtt tartása, az identitásunk megerősítése. Ami előrelépést elértünk, kisebbségi, nyelvi kérdésekben, közösségünk jogaiban, abból most sem szabad engednünk. Jelenleg is zajlanak az egyeztetések házon belül a 150-es parlamenti lista felállításáról, az oda kerülő személyekről. Mindenkinek tudatosítani kell azonban a helyzetnek a súlyosságát, a történelmi pillanatnak a felelősségét.
Ezért is tartom veszélyesnek az olyan nyilatkozatokat, amikor egymásnak kiabálunk vádaskodva, sokszor a partvonalon túlról, mit is kellene tenni. Mert vannak sajnos, akik szeretik magukat a „demokratikus” és a „liberális” eszmék vérbő hangoztatása mentén azok tiszta elveit félrekönyökölni, csupán az olvasottság, és a zavarkeltés okán. Jellemző példa erre Zászlós Gábor: A kiút címmel az Új Szó online felületén 2023. április 12-én megjelent, engem is konkrétan megemlítő, így hozzám is címzett, csúsztatásokkal átmosott cikke.
Ha nem a magyar közösség sorsa, érdekképviseletünk parlamentbe jutása lenne a tét, talán megmosolyognám Zászlós Gábor véleményét, hiszen mi már 38 évvel ezelőttről ismerjük egymást, és tegező viszonyban is vagyunk egymással – vagyis ismerem a habitusát…
Zászlós Gábor azonban cikket jelentet meg, amelyben megkerüli a tényeket, csúsztat, valamint kontextusából ragad ki elemeket. Persze tudom, hogy ez a fajta etikátlan hozzáállás egyre jellemzőbb egyes Felvidéken magyarul megjelenő sajtótermékben, de a tények makacs dolgok…
Egyrészt az általam elhangzottakat Zászlós Gábor az önkormányzati választások utánra datálja, holott az általa idézett szöveg a Napunk online weboldalán 2022. szeptember 12-én, jóval a választások előtt jelent meg, másrészt a kiragadott interjúrészletet elviszi a saját szája íze szerinti szövegkörnyezetbe, ahol már pejoratív értelemmel, vádakkal töltve azt meg, lapos és támadó szövegébe csomagolja. Mellette nem csupán az én személyet, de a dunaszerdahelyi képviselő-testület tagjait is vádolni meri.
Tényleg, csak a példa kedvéért, nézzük meg, hogyan is működik a magát demokratikusnak, liberálisnak valló, ám éppen eszméit megcsúfoló, véleményeröltető cikkíró tolla.
„Világossá tettem, főleg az újaknak, hogy senki sem azért került ide, hogy megváltsa a világot… Akik újoncként bekerülnek ebbe a világba, gyorsan rádöbbennek, hogy nincs olyan hatalmuk, és nincsenek olyan lehetőségeik, hogy világmegváltó tényezők lehessenek” – idéz Zászlós s mindezt a saját fejéből kipattant, de szinte az én számba adott gondolatokkal zárja: „Magyarra fordítva: mit is üzent a polgármester az új képviselőknek? Azt, hogy nix ugribugri! Azt, hogy kussolhattok! Azt, hogy hiába lenne jó és kivitelezhető, észszerű javaslatotok, nem megy majd át, mert azokat hatalmilag meggátolom!”
Zászlós Gábor ezt követően pedig lényegében a teljes önkormányzatot, a képviselő-testület tagjait és a Dunaszerdahelyi Városi Hivatalt egészen hihetetlen módon megvádolja, a következőket írva: „botrányos megoldások egész sorának lehetünk tanúi – lakásmutyi, autóbusz-beszerzés, iskolai étkeztetés… az átláthatóság teljes hiánya”.
Ha a cikk írója legalább csupán a tényekre, a megjelent nyilatkozatokra, az önkormányzati munka törvényi kereteire figyelt volna, kihámozhatta volna (bár tudom, akkor nincsen szaftos sztori, nincs kárörvendő bekiabálás a partvonalról, nincs tetemrehívás), hogy a vádjaira ott a válasz, a fentebb említett, választások előtti interjúban:
„A polgármesterek fejére tehát nehéz ránőni. A nagyobb közbeszerzéseket a képviselő-testülettel kell jóváhagyatni, s vannak olyan irányelvek is, melyek meghatározzák, mikor kell kis, illetve nagy közbeszerzést csinálni, mikor kell valamit nyilvánosan meghirdetni.
Nálunk, Dunaszerdahelyen ez úgy működik, hogy a pályázatokat kiértékelő bizottság tagjai közt helyet kap egy Szövetség-képviselő és egy független képviselő is a testületből. Így egy közbeszerzés elbírálása teljesen transzparens módon történik.”
A 2022 szeptember 12-én megjelent interjúban elmondhattam, hogy számos cikluson keresztül vezettem már Dunaszerdahely városát, sokféle és sokszínű képviselő-testületekkel működtem már együtt. Ennek fényében hangzott el tőlem az, hogy (idézem) „mindenkinek megadtam a tiszteletet, ugyanakkor világossá tettem, főleg az újaknak, hogy senki sem azért került ide, hogy megváltsa a világot.”
Ez azonban a 2010–14 közötti időszakra vonatkozott, amikoris az akkor a Most-Híd párt színeiben megválasztott városi képviselők voltak azok, akik ugyan nem tudták, mit akarnak, de azt nagyon akarták. Rájuk utaltam, ők akarták megváltani a világot, vehemensen, erőnek erejével akarva bizonyítani, mennyire rátermettek. 2022 szeptemberében, a választások előtt azonban nem akartam konkrét, párthoz köthető személyek „munkájának” a felemlegetésével a Szövetség színei alatt megjelenő más pártoknak „odaszólni”. Mondjuk úgy, akkor nem volt illendő nevén nevezni a gyereket.
Elmondhatom, a jelenlegi dunaszerdahelyi városi képviselő-testület megfelelő módon működik, bár ezek szerint „a kürti szigetbe” mindebből csak bizonyos információk szűrődnek be.
Az önkormányzati munka ugyanis (bármily hihetetlen), bizony kötött, törvényekkel szabályozott, ahol a polgármester végrehajtja a testület döntéseit. Például a nagyobb összegű közbeszerzések és a városi vagyon eladásával kapcsolatos nyílt pályázatok értékelése is teljes mértékben a képviselők feladata, amelyben, Dunaszerdahely esetében mind a Szövetség képviselői, mind a független képviselők részt vesznek. A polgármester aláírása a testület, a bizottságok szűrője után kerül csak rá a papírokra.
Vagy például az elektromos meghajtású autóbusz közbeszerzés kapcsán is jó lett volna a véleményeröltetőnek megnéznie, milyen feltételek szerepeltek az európai uniós pályázatban… Mert más ugye a pályázati kiírásnak megfelelő, innovatív megoldású, könnyű szerkezetű, elektromos meghajtású, zéró emisszió kibocsátású autóbusz, amit Dunaszerdahely megrendelt, mint egy klasszikus, egyébiránt dízelmotort elektromotorra cserélő régi konstrukciójú autóbusz.
Mi az európai uniós pályázatba foglaltak szerint közbeszereztettük a két elektromos meghajtású városi autóbuszt, emellett a városi közösségi közlekedést minimálisan 5 évig ingyenesen biztosítjuk majd Dunaszerdahelyen közlekedni vágyóknak.
Ráadásul a cikk írója az előbbi vádakra furfangos módon ráköti az általa pofonegyszerűnek vélt, mégis nonszensz „megoldást”, ki és hogyan is képviselje a magyar közösséget:
„1/ A jelenlegi országos politikai vezetés egységesen vonuljon le az országos lista első 20 helyéről!”
Tényleg? Azok a közösségüket képviselő, az önkormányzati választásokon jelentős bizalmat kapott politikusok ne legyenek az első 20 között a parlamenti választási listán?! Gábor, már megbocsáss, de engem a kapott 18 ezer szavazat kötelez.
„2/ Keressék meg a 20 »mesterlövészt« a több mint százezer választásra jogosult magyar köréből”, illetve: „3/ A jelentkezőket »szűrje« meg egy független szakértőkből – politológusokból, újságírókból, szociológusokból, egyetemi tanárokból, a politikai platformok által delegált képviselőkből álló bizottság! Ezen az alkalmassági »vizsgán« értékeljék a személyiségi jegyeket, az együttműködési készséget, az önálló gondolkozás, a kreativitás, a csapatmunka s egyéb készségeit!”
A »mesterlövészek« kiválasztására a legjobb megoldás a választók szavazatainak mennyisége, ki mekkora bizalmat kapott, illetve, milyen bizalmat élvez a közösség tagjai körében. Zászlós Gábor ezt überelné egy „függetlenobjektív” bizottsággal! Csak nem a cikk írója lenne a kiválasztó bizottság vezetője? Személy szerint nem hiszem, hogy azt a rendszer váltás utáni trendet kellene követni, amikor a földműves szövetkezet üzemi jogászából, pár hét leforgása alatt az első Mečiar-kormány alelnökévé válok. Akkor más politikai helyzet volt, nem politikusok kerültek a politikába és a döntéshozatalba. Más időszakot élünk, most olyan politikusokra van szükség, akik képzettek, akik eddig is már tettek a felvidéki magyar közösségért és képesek is cselekedni az érdekükben. Ha ez nem így lesz, akkor az fog megismétlődni, mint ahogy most dolgozik a szlovák parlament: színvonaltalan a törvényhozói munka, kocsmai stílusú nyilatkozatok hangzanak el, mert most sajnos nagyrészt mondvacsinált politikusok ülnek a Szlovák Nemzeti Tanácsban.
Nekünk, a Szövetség politikai párt tagjainak nem visszalépni kell, hanem közösen összefogva és előre. Ez most a közösségünk létkérdése – 2023 szeptembere számunkra ugyanis, ha akarjuk, ha nem, a 21. századi felvidéki magyar közösség sorsfordító pontja lesz.